A magas fehérjetartalmú étrend használata időnként sok táplálkozási szakértő óriási kritikája alá került. E kritikák ellenére ezeknek az étrendnek a használata továbbra is sokkal fokozottabb érdeklődést váltott ki a fogyást keresők körében.
A magas fehérjetartalmú étrend alapvetően olyan étrend, amelyben a teljes napi kalóriafogyasztás legalább 20% -a fehérjékből származik. Ezek az étrendok megkísérelik csökkenteni az elfogyasztott szénhidrátmennyiséget, miközben a megnövekedett fehérjefogyasztást teszik az étrend alapjául.
A táplálkozási szakértők azonban azon a véleményen vannak, hogy bár a magas fehérjetartalmú étkezés valóban csökkentheti az ételek bevitelét, mivel az emberek gyorsan telítenek és hosszabb ideig tartanak, miközben átmenetileg növelik az élelmiszer termikus hatását, a hosszú távú egészség olyan kockázatok, mint a veseproblémák, a csont ásványi anyagvesztése és más kockázati tényezők meghaladják az előnyöket.
A fentiek ellenére, különös tekintettel a magas fehérjetartalmú étrend problémájára, amely hosszú ideje nem igazán fenntartható, bizonyos kiigazításokkal azonban ezek az étrend nagyon hatékony és fenntartható étrend-tervek lehetnek. Tehát, hogy pontosan hogyan befolyásolja a magas fehérjetartalmú étrend a fogyást?
A fehérjék alapvetően aminosavakból készülnek, és nagyrészt nem tárolódnak a testben, mivel a kapott aminosavakat enzimek metabolizálják vagy szétválasztják órák alatt. Miközben a kapott nitrogént a vese választja ki a vizelettel, addig a fennmaradó aminosavakat vagy glükózzá alakítják energiafelhasználás céljából, vagy glikogénként tárolják. A fehérjét azonban általában nem hatékony energiaforrásnak tekintik, részben azért, mert a három makroelemet a legnehezebben és leglassabban metabolizálják.
Az izomsejteket és az agyat természetesen úgy tervezték, hogy kizárólag a glükózon működjön, amely egy gyorsabban égető energia, mivel a szénhidráttartalmú élelmiszerekből elég gyorsan előállítják. Ismert, hogy az agy kalóriánk kb. 80% -át fogyasztja nyugalomban.
A magas fehérjetartalmú, alacsony szénhidráttartalmú étrend azonban a rendelkezésre álló vércukorszint jelentős csökkenését eredményezi, ami csökkenti az energiát. Az alacsony glükózszint kiváltja a glukagon nevű hormon felszabadulását, amely két különböző, de egymással összefüggő folyamatot (glikogenolízis és lipolízis) okoz.
Az alacsony vércukorszintre válaszul a hasnyálmirigy a glükagont választja el, amely a máj és izom jelző sejtjein keresztül kiváltja a glikogenolízis folyamatát, hogy felszabadítsa a glikogént, amelyet később glükózzá alakítanak a test számára. Ezenkívül a glukagon elindítja a lipolízis folyamatát - a zsírok felszabadulását a zsírsejtekből energia üzemanyagként történő felhasználás céljából.
Ezért a glukagonnak az inzulin ellentétes hatása van a vércukorszintre. Míg az inzulint tároló és megtakarító hormonként ismerték, amely eltávolítja a glükózt a véráramból glükogénként a májban és az izomsejtekben, valamint a zsírtartalomban a zsírsejtekben (zsírszövetekben), addig a glukagon éppen ellenkezőleg jár, mivel okoz a tárolt glikogén felszabadulása és átalakulása glükózzá, valamint a tárolt testzsír felszabadítása a zsírsejtekből az energia előállításához.
A tárolt glikogén felhasználása drasztikus súlycsökkenést okoz, amelyet a testsejtekből származó víz jelentős vesztesége okoz. Ez a vízvesztés drasztikus, mivel a tárolt glikogénmolekula körülbelül 75% vizet és 25% glükózt tartalmaz. A test további vízvesztését az okozza, hogy a fehérjék anyagcseréje miatt fokozatosan ki kell öblíteni a nitrogéntartalmú hulladékokat. E két folyamat kombinációja sok testvíz veszteséget eredményez.
Amikor azonban a glikogénraktárak jelentősen kimerülnek, a test arra kényszerül, hogy tovább növelje a lipolízis (zsírégetés) sebességét, hogy megfeleljen energiaigényének. A megnövekedett lipolízis olyan állapothoz vezet, amelyet ketózisnak neveznek - amikor a megnövekedett ketontestek felhalmozódnak a véráramban a tárolt testzsír fokozott anyagcseréje (égetése) miatt az energia. A magas fehérjetartalmú, alacsony szénhidráttartalmú étrend végső célja a test arra kényszerítése, hogy a lipolízis (ketózis) másodlagos szakaszába lépjen.
A ketózis egyik szerencsétlen mellékhatása a ketontestek megnövekedett lerakódása a véráramban. A ketonok a zsírok zsírsavakké történő lebontásának melléktermékei. Noha normál körülmények között gyorsan oxidálódnak vízré és szén-dioxiddá, a ketonok termelése ketózis állapotban sokkal nagyobb, mint a testszövet oxidációjának sebessége. Ez következésképpen acidózishoz vezet - a vér savasságának abnormális növekedésének állapotához. Annak érdekében, hogy hatékonyan megszabaduljon a vérben felhalmozódott ketonoktól, a test ezt követően növeli a vizeletteljesítményét, ami további vízvesztést eredményez.
Ezért egy magas fehérjetartalmú, alacsony szénhidráttartalmú étrend alkalmazása a testvíz jelentős veszteségét eredményezi legalább három mechanizmus révén, amelyek a következőket foglalják magukban: a glikogén felszabadulása és átalakulása glükózzá; a fehérje anyagcseréből származó nitrogéntartalmú hulladékok kiöblítése; és a ketonok kiöblítése a testből.
A fenti testvíz-veszteségi hatások mellett, amelyek általában a magas fehérjetartalmú, alacsony szénhidráttartalmú étrend alkalmazásának kb. Két hetes első fázisában jelentkeznek, ugyanolyan egyéb súlycsökkentő hatások is vannak, amelyeket a megnövekedett fehérjebevitel okozhat. Ezeknek az étrendeknek a képessége korai telítettséget okozni, ezáltal az emberek kevesebbet esznek, miközben sokkal hosszabb ideig maradnak teljesebbek. A fehérjetartalmú ételek magas termikus hatása szintén jelentős szerepet játszik.
Az ételek termikus hatása arra a napi kalóriamennyiségre utal, amelyet felhasználnak az étkezéshez, emésztéséhez és felszívódásához. Ez az energia a napi kalória-kiadásaink kb. 10% -át teszi ki. Ugyanakkor a fehérjetartalmú élelmiszerekből származó kalória kb. 20-30% -a felmerül a metabolizmusban, szemben a szénhidrátok és a zsírok 6-8% -ával, illetve 2-3% -ával. Ezért a fehérjék nemcsak teljesebbnek érzik magukat, hanem ugyanolyan nehezebben metabolizálódnak, és ezért több kalóriát égetnek el.
Ennek ellenére a magas fehérjetartalmú, alacsony szénhidráttartalmú étrend alkalmazásának valódi súlycsökkentő hatása a ketózis kiváltott állapotának következménye. Az ebben az állapotban tapasztalt megnövekedett zsírégetés a lehetséges legjelentősebb és leggyorsabb fogyási hatásokat váltja ki.
A legtöbb magas fehérjetartalmú, alacsony szénhidráttartalmú étrend nagyon alacsony szénhidrátmennyiséggel kezdődik, amelynek elsődleges célja a ketózis állapotának kiváltása az étrend kezdeti szakaszában. Azonban a következő, akár három vagy annál több fázisok lehetővé teszik, hogy az dietes fokozatosan növelje az elfogyasztott szénhidrátmennyiséget, amíg el nem éri a súlycsökkentési célját, és nem veszíti el és nem növeli a súlyát.
A legtöbb alacsony szénhidráttartalmú étrend fő hátránya mindig is az volt, hogy beszámoltak arról, hogy azok nem fenntarthatóak a sok ember által tapasztalt csökkentett energiaszint miatt. Ezt azonban úgy lehet megoldani, ha követjük az étrend előírt fázisait vagy szakaszaiban, és módosítjuk a végső fázisokat a kívánt testtömeg elérése és fenntartása érdekében.
Legyen proaktív, és tegye meg az első lépést az álmainak teljesebb és egészségesebb teste felé azáltal, hogy ma ellátogat hozzánk, és kap a legjobb gyors fogyási tippeket, amelyek segítenek a súlycsökkentési erőfeszítések gyorsabb követésében!
Article Source: http://EzineArticles.com/7199283
0 Megjegyzések